|
2006-11-01 00:12:27, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Gondolatok az elhúzódó krízishelyzetben élőkről
Mi is történt, vagy inkább nem történt velünk az első "szabad" választás óta? Mi valósult meg a választási kampányban ígértekből?
A választási kampányok a világon mindenhol arról szólnak, hogy a pártok és képviselő jelöltjeik ígérnek mindent a vágyott szebb, boldogabb életfeltételek megvalósulása érdekében.
A szükségszerű mérlegkészítés során számba kellett venni a polgári erőknek is minden ígéretét és azt is, ami megvalósult ezekből. Az így kapott "egyenleg" világosan mutatja majd, hogy miben maradt adósa választópolgárainak. Ezt a célt szolgálhatja a Nemzeti Konzultációs Központ által kiadott kérdőívekre beérkező válaszok. Valamint, az a konzultáció, amit a Központ munkatársai- a testület tagjai folytatnak(?)* az információs csatornákon és személyesen Magyarország é r d e k l ő d ő polgáraival.
Itt, a főváros XX. kerületében, ahol élek, a polgárosodni szándékozók ugyanazt élik meg munka- és lakóhelyükön, mint hazánk minden polgára. Vagyis, az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek vagyunk, mert a mi életünk mindenfajta tevékenységét is három alapvető tényező határozza meg:
1./ a család - legyen az meglévő, vagy távlati - a házaspár és a gyermeknevelés problémai; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; az élet négy krízisszakaszának (születés, serdülőkor, változókor és a halál előtti életszakasz) problémái;
2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat: a munkahely elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye, a pihenésre- megújulásra való törekvés;
3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése, részvétel egy olyan típusú társadalom építésén, amely biztosítja a jövőt és megfelel az egyén vonatkozási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek (környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás- terrorizmus, modern betegségek) túlélése.
Visszatekintve a rendszerváltozás időszakára, elmondhatjuk-e, hogy a rendszerváltoztató pártok - minden tevékenységükkel azon munkálkodtak-e, hogy az ország polgárai sikeresen helytálljanak gazdasági teljesítményükben, miközben megőrizték és továbbadták kulturális értékeiket?
Itt kell elmondani, hogy a polgári politikai erő - feltételezhetően szándékában soha nem akart mást, mint sikerre vinni országos politikáját, hibákat (mulasztást) is elkövetett.
Három alapvető mulasztást kellene azonnal orvosolni!
1.) Tanulmányozni kell több szempontból is, hogy mely népcsoport az, amelyik már képes saját, jól felfogott érdekét belátni és ennek képviseletére tud válasz-tani(!) a képviselő jelöltek közül! Az lenne az ideális, ha már jelöltet is tudna állítani saját, szociokulturális környezetéből, akinek nem kellene feltétlenül ,,pártkatonának" lenni!
Lehetséges szempontok egyike:
Tanulmányozni kell a trianoni döntés után megmaradt csonka ország, - gr. Klebersberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter - kultuszpolitikáját! (Ezt megtette a Lakiteleki Népfőiskola, létrehozva és működtetve a Klebersberg Kollégiumát.)
Miért éppen ezen időszakot? Azért, mer akkor is társadalmi krízist élt át nemzetünk, amit megpróbált kezelni. (Bizonyítékul felhívom a figyelmet a néprajzi dolgozatra, amit saját szüleimről, nagyszüleim életéről készítettem.) És azért is, mert az akkori ,,kedvezményezett" - polgárosodását segítendő - népréteg maradékai még itt élnek közöttünk.
Kik is ők valójában?
Ők azok, akiket a kisbirtokos (kulák) szülők a városba küldtek tanulni.
Ők azok a mesteremberek, akik némi ingatlannal is rendelkeztek az államosításkor. (Például egy kis kertes házat, műhelyt tudtak venni a II. világháború előtt, az Alföldhöz legközelebbi dél-pesti kertvárosban: Pesterzsébeten, Bp. XX. kerületében. Lásd: Kossuth Lajos utca mester- és kereskedő embereinek kétszintes polgárházait! Ezeket a polgárházakat bontották le elsőként (a nyomornegyedet meghagyva), hogy a helyükre fölhúzzák a családi életre és otthoni munkavégzésre (bedolgozásra) teljességgel alkalmatlan panelmonstrumaikat, benne az alig 50 négyzetméteres, lakás nevezetű betonkalodáikkal!)
Ők azok, akiket elsőként ,,betereltek" a gyárakba 1945 után.
Ők azok, akik nagyon gyanúsak lettek a ,,magántulajdon" miatt. (Köztudottak a módszerek, melyekkel ,,megdolgozták" az ilyen ,,gyanús, osztályidegen elemeket".)
Ők azok, akik kénytelenek voltak megtagadni mindent; egész ifjúságukat, kuláknak kikiáltott anyjukat-apjukat, az egész családjukat, hogy ne racizzák őket a gyárban, hogy ne hurcolják el őket különböző átnevelő (megsemmisítő) táborokba!
Ők azok, akik inkább lúgkövet ittak, minthogy - az akkori ,,kultúrpolitikai koncepciónak" megfelelően - ,,szoc.proletár - modern rabszolga - legyen belőlük"! (Akit megmentettek, már testben is megtörve, megnyomorodva, még azt is megígérte a ,,P"ártnak, - akkor már az egyetlennek - hogy gyermekeiből is ,,rendes munkásembert" nevel majd... Így lett utódaiknak is osztályrészük a ,,T"űröm és ,,T"iltom.)
Ők azok, akik a mai napig rettegnek mindenféle hatalomtól! ,,Hála" annak a bizonyos ,,paktumnak", amelynek az volt az üzenete: számukra még a ,,rendszerváltozás"-sal sem jött el az igazmondás-, sem az ő erkölcsi rehabilitációjuk ideje! A kárpótlásra gondolni sem mertek!
Ők azok, akik érdekeit nem képviselheti baloldali párt!
Ők azok, akik soha nem meséltek gyerekkorukról, szüleikről, családi múltjukról.
Ők azok, akik nem örökíthették tovább organikus műveltségüket, mert MINDENT elhallgattak utódaik elől. Ez az ELHALLGATÁS a leghatékonyabb módszer a nemzeti hagyományok- és kultúra gyökeres kiirtására. A valóság ELHALLGATÁSA, pedig a HAZUGSÁG legalattomosabb fajtája, mert még védekezni sem lehet ellene!
Ők azok, akik ,,kettős tudattal" élték le az életüket, ,,neveltek" gyerekeket, unokákat; ők a ,,látens közvélemény".
Ők azok, akik szép csendben a rendszerváltozásra szavaztak 1990-ben. Azután: kiderült, hogy már egy kicsit megkésett ez a rendszerváltozás, mert bizony addigra mindenki elhitte róluk, hogy a ,,kedvezményezett munkásosztályhoz" tartoztak!
Pedig, erről szó nem volt soha, mert ez a MUNKÁSSÁG nem azonos azzal, amelyik megvalósította a proletárdiktatúrát, hanem: sokkal inkább azonos azzal amelyiken, vagyis akiken megvalósult az!!!
Az ,,új" rendszer is csak a vállalkozni tudó, induló tőkével rendelkező szakmunkásokat viselte el.
A mindenéből kiforgatott, egzisztenciálisan 100 évet visszavetett, ,,újproletárok" számára nem jött el a változás, a rehabilitáció. Csalódottságukban nem mentek el szavazni1994-ben
(Vagy, ha el is mentek, azokra szavaztak, akik előtt nem kellett szégyellniük, hogy járomba hajtott fejjel élték le fél életüket! Ugyanis, nem ők tehettek arról, hogy csak úgy lehetett túlélni a háború utáni ötven évet! Nem ők tehetnek arról, hogy olyan sokáig tartott a járom viselése, hogy időközben belenőtt a húsukba, testükbe- lelkükbe! Az ember is ,,csak" egy élőlény, mint a fa. Köss egy fára hurkot, majd feledkezz meg róla! Évekkel később már hiába akarod fellazítva levenni a hurkot, nem lehet, mert közben belenő a fa testébe! De ne a fát hibáztasd, hanem magadat, mert megfeledkeztél időben levenni a hurkot, vagy a ,,jármot"!)
Ők azok, akik már nagyon öregek, betegek; sokan már eltemették vágott-virág-rövid-életű- az állam által alkoholdús ,,tápoldaton" tartott, 1945 után született gyermekeiket is...
Ők azok, akik számára a valódi rendszeraváltozás még elhozhatja az öregkor méltóságát!
Hogyan? Ennek megválaszolása már a második pont témája.
2.) Tudomásul kell vennünk, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő, az Európai Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ISMERIK CSALÁDI ŐSEIK TÖRTÉNETÉT, TÖRTÉNELMÉT!
(Előlük senki nem titkolta el, hogy a nagyapa, dédapa, vagy ükapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért a háborúkban! Tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba, vagy hazai málenkíj robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit! - Az elmaradt kárpótlásról és rehabilitációról nem is beszélve! -
Tőlük senkinek nem kellett a ,,láthatatlan" ,,skarlát-betűt" viselni az 1956-os forradalmi mártír rokonai miatt! Az ő nemzetük testéből nem szakítottak ki országrésznyi darabokat és az ott élő honfitársaiknak nem kellett egyik napról a másikra, ,,idegen betolakodóvá" válni saját szülőföldjén - immár 84 év óta!)
El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok - a család, a munka, a jövő szempontjából - megismerhetők legyenek a családokban!
2.1. Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme! Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
2.2. Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: ,,lógnak a levegőben". Miért? Azért, mert az oda látogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba! Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódaikat saját, családi történelmüktől! Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: "NEKEM EHHEZ SEMMI KÖZÖM!"
2.3. Ha mindenki tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a szocialistának nevezett társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön a kompetenciájukat megőrző (,,köszönhetően" annak a bizonyos paktumnak!) vezetőik előtt, hogy annak idején, az 1950-es években kényszerből vállalta - a túlélés reményében - a kommunista párthoz való tartozását! Ha minden érintett tudná az IGAZAT, akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek 1990-től, akik már egyszer - 1945 után - elvették, ellenszolgáltatás nélkül kisajátították, elrabolták a családjától! (Pl.: Apró-familía és a többi kommunista tőkefelhalmozása.)
Meg kellene tudni, hogyan volt lehetőségük a kommunista vezéreknek a tőkefelhalmozásra, a kapitalizálódásra, miközben diktatórikus módszerekkel büntették a tulajdonnal rendelkezőket???!!!
2.4. Az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánuk születettekben is felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére!
2.5. Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete! Egyszerűen fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni! Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia-borja is az ember valójában!
2.6. A ,,TUDÁS" birtokában aztán nem élhetnénk ,,csak úgy" felelőtlenül bele a világba, mert a MÚLT KÖTELEZ! KIT ARRA, HOGY ŐSEI HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, ÉLETSTRATÉGIÁJÁT - KIT ARRA, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSSEN ELŐDEINEK!
2.7. Ezek: maguktól értetődő dolgok az Európai Unió országaiban élők, v. a tőlünk nyugatabbra élők számára. Ebből következik, hogy akkor leszünk igazán (genealógiai múltunk ismerete által is) egyenrangú uniós tagok, ha így lesz ez nálunk is! Bizony, akkor még az is előfordulhat, hogy - a ,,tudás" birtokában felelősséggel tudnánk válasz-tani!
3.) Visszatérve a Budapest XX. kerületében élőkre, pontosabban, a kertvárosiasodó külvárosi ,,őslakosokra", akik többsége egy elhúzódó KRÍZISHELYZETBEN ÉLI ÁT A RENDSZERVÁLTOZÁST.
3.1. Öket, (a mai öregségi nyugellátásban részesülőket) már polgárosodó állapotban érte a második világháború. Ennek bizonyságául, példaértékű az egyleti élet és a történelmi egyházakhoz tartozó hívek templomépítő- és gyülekezetépítő törekvése! Ezt a fajta identitást, ön- és közösségfejlesztő kreativitást irtotta ki - a proletárdiktatúrát megvalósító, ,,gondoskodó" államhatalom belőlük és utódaikból!
3.2. Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a HELYEKET ismét, ahol az egyén megismerheti saját, egyéni értékeit, amellyel megteremtheti saját szocializáltságát, ami alapja lehet minden további elsajátításnak!
Miért olyan fontos ez a bizonyos szocializáltság?
Talán, ,,csak" azért, mert meggyőződésem, hogy:
a SZOCIALIZÁCIÓ az EGYÉN - szociokulturális környezetben elsajátított - mindennapi ÉLETKÉPESSÉGE!
Ettől az életképességtől fosztotta meg, és fosztja meg a mai napig, a magát baloldalinak hazudó politikai erő Pesterzsébet kertvárosiasodni, polgárosodni akaró lakosságát! Ezért sem képviselheti az ő érdekeiket - a magyar parlamentben - baloldalinak hazudott párt!
Budapest, Pesterzsébet 2004. március 9.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: rehabilitációjuk, kertvárosiasodni, munkásosztályhoz, rendszerváltozás, szociokulturális, feltételezhetően, krízishelyzetben, tevékenységükkel, betonkalodáikkal, rehabilitációról, kompetenciájukat, életstratégiáját, tőkefelhalmozása, hovatartozásukat, kertvárosiasodó, kultúrpolitikai, életképességtől, kedvezményezett, fenyegetéseinek, gyülekezetépítő, követelményével, szocializáltság, honfitársaiknak, legalattomosabb, teljesítménnyel, gyermeknevelés, nyugellátásban, születettekben, életprogramját, visszatekintve, közoktatásügyi, pesterzsébeten, gyerekkorukról, borzalmasságuk, leghatékonyabb, megvalósította, elhúzódó krízishelyzetben, választási kampányban, választási kampányok, világon mindenhol, vágyott szebb, szükségszerű mérlegkészítés, polgári erőknek, célt szolgálhatja, testület tagjai, információs csatornákon, polgárosodni szándékozók, élet minden, gyermeknevelés problémai, élet négy, halál előtti, szakmai munka, Nemzeti Konzultációs Központ, Klebersberg Kunó, Lakiteleki Népfőiskola, Klebersberg Kollégiumát, Kossuth Lajos, Európai Unió, ISMERIK CSALÁDI ŐSEIK TÖRTÉNETÉT, Terrorháza Múzeum, NEKEM EHHEZ SEMMI KÖZÖM, MÚLT KÖTELEZ, HOGY ŐSEI HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSSEN ELŐDEINEK, Budapest XX, KRÍZISHELYZETBEN ÉLI ÁT RENDSZERVÁLTOZÁST, Bóna Mária Ilona,
|
|
Offline
